Gimnáziumi éveimet tapostam. Egy esős őszi napon hazaérve az iskolából az esernyőmet bedobtam a fürdőkádba, hogy lecsöpögjön, és berontottam a nappali szobába.
- Szia anyu! - kiáltottam.
- Szia drágám! - válaszolt.
Furcsának, idegennek éreztem a hangját. Fáradtan üldögélt kedvenc karosszékében, lábát feltámasztotta, kávét kortyolgatott és úgy tűnt, hogy erősen töpreng valamin.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Nem. Nincs - válaszolta.
- Akkor?
- Tudod, amikor kislány voltam, egyszer az udvaron játszottam három kiscicával. Amerre a kezemet vittem, arra fordultak ők is. Ha jobbról húztam meg a farkukat, akkor arra kezdtek forogni, ha balról húztam meg, akkor arra. A cicák nem foglalkoztak velem, csak forogtak össze-vissza, és a végén teljesen kimerültek. Arra gondoltam, hogy mi van, ha velünk így játszik valaki, vagy valami, mi pedig rohangálunk körbe-körbe, amikor megkapjuk a jelet.
- Hát, nem tudom, én ezen még sohasem gondolkoztam.
- Majd fogsz, szívem. Majd fogsz.
Olyan régen történt ez. Nem is tudom, hogy harminc egynéhány év elmúltával miért is jutott eszembe.
Talán azért, mert annyi minden van már a hátam mögött. Annyi döntésemet kell utólag végiggondolnom. Néha teljesen váratlanul törnek elő olyan gondolatok, hogy tényleg magam hoztam a döntéseimet? Tényleg a szabad akaratból fakadtak? Van-e egyáltalán olyan, és honnan tudom, hogy a meghozott döntéseimből legalább egy a szabad akaratból született, és hogy melyik volt az? Az amelyikkel elégedett vagyok, vagy az, amelyikkel nem?
Vagy csak megkaptam a jelet, és forogtam össze-vissza, mint a macskák?
Nagyon tetszett amit irtál szép estét:))
VálaszTörlésKedves Anikó! Köszönöm, hogy benéztél hozzám, és hogy tetszett az írásom. Jelzem, én sajnos nem rendelkezem semmilyen tehetséggel, de néha jól esik leírni, ami eszembe jut azokból a dolgokból, amik mögöttem vannak. A Te oldalaid viszont elképesztően gyönyörűek. Gratulálok hozzá.
VálaszTörlésAhhoz is tehetség kell, hogy önmagunkkal szemben ilyen mély kérdéseket tegyünk fel... „...önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás..." (Márai Sándor)
VálaszTörlésÍrd csak ki magadból, amire gondolsz! Jót fog tenni, szabad akaratodból... :)
Üdvözlettel: Joe bácsi
Köszönöm a biztatást, és azt is, hogy Márait idézted.
VálaszTörlésAzt hiszem, hogy most értem abba a korba, amikor hozzáláthatok összeszedni, és összerakni a cserepeket. Megjegyzem, ezek a cserepek a régmúltban, és nem is mindig az én személyes életemben gyökereznek.
Üdv: Éva
Irjál igaza van Joe bácsinak. Szivesen jövök hozzád, mert élvezettel olvasom a blogodat:))
VálaszTörlésKöszönöm, nagyon kedvesek vagytok.
VálaszTörlés